Bejártam hegyet, völgyet
Rétet, folyót, dombtetõket
Érdeklõdtem, merre jársz
Megkérdeztem, mit csinálsz

Kiáltoztam a sötétben
Válasz várva reménykedve
De nem kaptam választ senkitõl
Szívembe a bú beköltözött

Szólj egy szót, hogy halljam a hangod
Hogy tudjam, merre jársz
Kiáltsd és mond el végre
Hogy lesz majd a tovább.

Ránéztem minden arcra
Keresve, találgatva
De nem voltál köztük soha
Nem tudom, merre van a hova

Meghallgattam minden hangot
Átkerestem minden napot
Milliószor feladtam már
De újra kezdem, míg nem adsz egy éjszakát

Szólj egy szót, hogy halljam a hangod
Hogy tudjam, merre jársz
Kiáltsd és mond el végre
Hogy lesz majd a tovább.

Az a szem már nem a régi,
Nem akar többé a szemembe nézni,
Nem akarja tudni a vágyaim,
Nem akarja látni az álmaim,
Nem akar feloldani,
Nem akar rám figyelni.

Mi lett abból a szembõl,
Ami mindig rám figyelt,
És nyugtató tekintetével
Mindig megértett.

Az a szem már nem a régi,
Nem akar többé a szemembe nézni
Nem figyel úgy, ahogy régen
Nem bátorít már, ahogy régen,
A szemembõl már nem olvas
Messze látó közös álmokat.

Mi lett abból a szembõl,
Ami mindig rám figyelt,
És nyugtató tekintetével
Mindig megértett.

Az a szem oly kegyetlen
Csak néz, és nem üzen
Halk,
És rezzenéstelen
És mozdulatlanul
Összetöri minden reményem.

Fagyott mosolyok
Égnek az arcokon
Rohanó képek
Én semmit nem értek

Kõ fagy és jég
Kõ kemény tél
Kõvé dermedt
Minden érzés

Hüvös tekintet
Bámul rám
Mintha nem ember
Hanem senki lennék

Kõ fagy és jég
Kõ kemény tél
Kõvé dermedt
Minden érzés

De tüzet rakok
Vörösen égõt
Bizva abban
Hogy ez hegyeket dönt

Csak szivem él
És jót remél
Hogy megolvad egyszer
Minden kõsziv