Hova menjünk síelni...

ha már egyszer ilyen messzire kerültünk Magyarországtól?

Azt hiszem, hogy elég ritkán adódik lehetõség arra, hogy valaki itthonról Finnországba menjen ki síelni. Ez mondjuk érthetõ is, mivel az utazási költségekkel együtt a nyaralás (vagy inkább telelés) ára legalább a kétszerese egy franciaországi vagy ausztriai útnak. Ha viszont már egyszer egy téli idõpontban Finnországban tartózkodunk, akkor már erõteljesen mérséklõdnek a költségek, és így érdemes fontolóra venni a síelést, akár hétvégi sportolás gyanánt.

Elõször is a finn télrõl írnék néhány szót. Én a déli részen (Espooban) töltöttem egy viszonylag enyhe telet (2000-2001). A tél, pontosabban a tartósan megmaradó hó csak december végén érkezett meg (bár idõnként elõtte is volt párszor hóesés). Ez eléggé késõi idõpontnak számít, mivel általában már novemberre vagy december elejére is lehet számítani hóra (különösen az ország északi részén).

A fent említett télen a leghidegebb napon a csúcshõmérséklet -23 fok volt, ami azért nem túl kellemes, ha sokáig kinn akarunk lenni a jó levegõn. Az ilyen hõmérséklet nem tart hónapokon keresztül. Viszont néhány napig a keményebb teleken még Helsinki környékén is tud hidegebb lenni. Az idõjárási és egyéb körulményekkel kapcsolatban a tapasztalataim alapján az év utolsó két hónapjában a rövid napok, míg januárban és februárban inkább a hideg jelentik a legnagyobb problémát.

A síidény hosszára, azt hiszem, hogy senkinek nem lehet panasza, lévén Helsinki környékén még a tavaszi szünetben (április 12-18.) is volt hó, bár a minõsége már nem volt valami nagyon jó.

Finnországot sokan megszólják amiatt, hogy túlságosan lapos, és ezért nem lehet a síelés alpesi változatát gyakorolni emiatt. Erre két dolgot tudok mondani. Egyrészt az ország északi részében vannak hegyek is (bár méreteiket tekintve nem lehet az Alpokhoz mérni ezeket). A lappföldi országrész igen messze van Helsinkitõl (több, mint 1000 km), és ez szintén megnöveli az utazási idõt és persze a költségeket is.

A kétkedõknek szóló másik megjegyzésem pedig az, hogy 30 méteres szintkülönbségen is lehet tetszõlegesen meredek pályát produkálni. (Természetesen a meredek pályán nem lehet hosszú ideig siklani.)

A továbbiakban vázolom a déli országrészben található síelési lehetõségeket. Mindenekelõtt megemlíteném, hogy a befagyott tavakra, a tengeröblökre esett hó is alkalmas sífutásra, tehát nem kell messzire menni, hogy ezen szenvedélyünknek hódolhassunk.

Ha valaki mégis "kijelölt helyen" akar síelni, akkor válogathat az alábbi lehetõségek közül. (Biztosan vannak egyéb lehetõségek is.)

	A Serena nevû síközpont Espoo közigazgatási területén van Helsinki belvárosától mindössze 20-30 km-re. Közvetlen (városi) buszjárattal (21-es) elérhetõ Leppävaara-ból. (Ide meg vonattal lehet eljutni kb. 10-15 perc alatt Helsinkibõl.) Elég érdekes idõpontban van nyitva, ugyanis kb. dél körül nyit, míg este egész sokáig lehet síelni. A pályákon a szintkülönbség maximum 50 méter. Emlékeim szerint két-három felvonó és négy-öt sípálya volt. Természetesen lehet felszerelést bérelni. Emellett található itt egy (félig) barlangba épített vízi vidámpark, valamint egy fedett (kunyhószerû) szalonnasütõ hely is. A sífutás szerelmesei szintén hódolhatnak szenvedélyeiknek.
	Lahti Helsinkitõl kb. 100-130 km-nyire van, ami vonattal kicsit több, mint egy órás utat jelent. Az itteni síközpontban síugrósáncok és sífutópályák biztosan vannak, és gondolom, hogy használni is lehet azokat. A hétköznapi sportlehetõségeket itt nem tudtam felmérni, mivel pont a 2001-es Sífutó VB ideje alatt tartózkodtam Lahtiban, ráadásul összesen egy napot töltöttem a városban, ami nem adott alkalmat arra, hogy jobban körülnézzek. Külön is szeretnék megemlékezni az itt tapasztalható finn vendégszeretetrõl, ami jelen esetben abban is megnyilvánult, hogy kaptam egy ingyenjegyet a stadionba. Nemsokára talán néhány fényképet is fel fogok tenni ide.
	Hyvinkää egy kicsit közelebb van, mint Lahti. Ide már a "HÉV-nek megfelelõ" vonattal is el lehet jutni kb. egy óra alatt. Hyvinkää egy hihetetlenül nyugodt kis város, ahol van egy jópofa vasútmúzeum is (bár ez nem tartozik a síeléshez). Ellenben a városközponttól húsz percnyi távolságra található egy erdõs terület, amely kifejezetten alkalmas a sífutásra. Én már április közepén voltam itt, amikor a hó már nem volt elég a sífutáshoz sem, de gondolom a téli hónapokban jobb lehetõségek vannak.
	A déli országrészben valahol Tampere "környékén" van egy Himos nevû síközpont is, amelyet a múlt szezonban az év síközpontjának választottak. Ez a hely sajnos messzebb van Helsinkitõl, mint az elõbb felsoroltak, és éppen ezért ide inkább több napos túrát érdemes szervezni. Himosról személyes tapasztalataim nincsenek, mivel ide sajnos nem jutottam el. Annyit azért hallottam a helyrõl, hogy alpesi sízésre is van lehetõség, és ez Dél-Finnország egyik legjobb helye a síelés szempontjából.
	Mivel a célom elsõdlegesen a déli területek síterepeinek bemutatása volt, ezért az északi (Sarkkör környéki, vagy azon túli) síközpontok közül néhányat csak a felsorolás szintjén fogok érinteni. Íme: Rovaniemi Yllästunturi Pallastunturi
	Az utazáshoz segítséget nyújthatnak még a különbözõ közlekedési vállalatok weblapjaira vonatkozó linkek, mint például a VR (Finn Államvasutak), az ExpressBus (egyik nagy finn buszos cég) vagy az YTV nevû társulás, amely a fõváros környékének tömegközlekedésével foglalkozik. Sajnálatos módon a lapon szereplõ linkek további böngészéséhez némi finn nyelvtudás is szükséges lehet.